elveszett értelemben

Kissé letargiásan, de még élek. Belefásulva a szürkeségbe.

De néha, ha látok egy fényképet, néha már az alapján libabőrös leszek, mert érzem azt a valamit belül. Azt a megfoghatatlan dolgot.

Semmi

Így múlik el a világ dicsősége.

Tényleg nincs semmi változás. Várok (mert azt még nem tettem).
Amúgy a pék meg kenyeret süt, még mindig.

A baj csak az, hogy várakozás közben elhülyül és eltompul az ember.

Bitter sweet harmony

Jungle life, i'm far away from nowhere ... legalábbis a fejemben. Azt hiszem megkaptam azt a folytató lökést végre ami tovább tud indítani a lejtőn. Remélem jó irányba ...
Az kívánom, hogy bárcsak i could leave all behind. De közben meg tudom, hogy vazze, nem olyan szar neked. Szóval ebből meg csak akkor az a következtetés, hogy a fejemben belül van valami megoldani való probléma. Egyre jobban érlelődik fejemben az a zarándokút ötlet. Az vagy egy hónap ... ha azt egyedül végigcsinálom, lehet, hogy addig rendbe tudom hozni magam.

Közben elgondolkodtat az is, hogy a hirtelen ötletből eredő blogindításkor fennáll a veszélye, hogy az ember ittragad egy szar nevő bloggal. Megesik az ilyen :)

Without love, where would you be right now?

everybody's looking for something

Már megint jó régen nem írtam. Nem mintha nem lenne mit, hanem mert nem szakítottam rá időd és nem volt kedvem.

Egyfajta képzavarral kívülről úgy lehetek, mint a t2-ben amikor a megfagyott fickó lépdel előre ... és valahogy úgy tűnik, mintha nem venné észre mi történik. Belül pedig lehet észre sem veszi, csak lép és lép előre, és a végén csodálkozik, hogy elfogyott.

Valahol belül vagyok hasonlóan. Eddig csak mentem előre, jöhetett nehézség, bármi, úgy vágtam bele, hogy legfeljebb összeomlok, és abból meg mindig fel tudok épülni és menni tovább. Az összeomlás beindítt valami mélyen megbúvó ösztönt ... életösztönt? ... ami megtisztít és új erőt ad.

Valahogy megfeneklettem. Még sejtem is mitől. Még talán láttam is előre, hogy olyan területre igyekszem, ahol még nem jártam, és nem tudom mi fog történni. Hát ... erre nem számítottam. Szóval ... most ezért vagyok itt, ezért írok. Újraértékelni a helyzetet a többletinformációk birtokában. Amúgy, még ha nem is mondja ki sok ember, az élet nem maga, az élés, az eddigi életünk extrapolációja ... próbálunk belőle valami jót kihozni ... de amit képzelünk az sokszor nem fedi a valóságot, ami történni fog.

Amúgy így a stagnálás miatt kívül kevés dolog történik. Ezek is nagyrészt azok, hogy elszakadok sokmindentől, ami még segíthetne ... hobby, barátok, munka, bármi.

Szóval innen most nehéz extrapolálni. A jelen helyzet is nem várt ...
Már aszimptótikusan közel került ha úgy veszem ahhoz, ahol nem várt gyermekáldás miatt apuka belenyugszik, hogy ennyi volt, és felneveli a porontyot egy szar kapcsolatban. Szóval most ez van, csak gyerek nélkül. De végülis, lehet, hogy sokan csinálják ezt amúgy. Nem tudom.

Egyébként ez az állapot azt feltételezem, hogy a szándékos elhülyülés következménye. Mert azzal talán együtt jár, a mindenre szarás. Most meg azt sem tudom mire nem kéne szarni. Vagy amit mégis tudok, annak a megvilágosodása szó szerint másodpercekig tart. Aztán megint teszek rá magasról.

zene meg tévésorozatok ... ez megy csak jelenleg. kb napi 16 órában

Hogy mi a kiút, vagyis melyik lesz az az út amit választok kifelé ebből, az hamarosan kiderül azthiszem.

Aztán egyébként a gondolatmenetem vége mindig ugyanaz, még most is, és ez a része ez legalább jó: élek, egészséges vagyok, lyuk van a seggemen wazz, sokaknak még ez sem adatik meg! Úgyhogy pörgessem fel azt a giroszkópot ott belül!