A mikroszekundum hőse

Azt hiszem ideje lebontani a régi házat.
Tovább kellene lépnem belül is.

Olvastam Bubust, írta, hogy neki az mutatja a saját állapotát, hogy a munkáját mennyire utálja. Érdekes, mert nálam is megvannak régóta azok az idikátorok, melyek következtetni engednek az állapotomra. Milyen régen/gyakran jártam otthon a szüleimnél? Mennyire tartok vonzónak nőket. Na ez is szubjektív, de egy reprezentatív utcán szembejövő tíz egymásutáni nő, többször mintavételezve már jó közelítés lenne. Amúgy a kérdés érdekes, lelki vagy fiziológiai ez a folyamat? Aztán ugye ez nem csak a kinézet dimenziójában csúszik ki a dolog. Ott van az életkor is. És az idősebb korosztály is belegondolva mélyebben olyan, hogy "jól vagyok?", de inkább a másik oldal nyomja meg a vészcsengőt, amikor a kis 16-17 éves lányokat nézegetem már olyan szemmel. Szóval baj van.

Nála olvastam még, hogy a Miért? az jó kérdés megismerni magunkat. Nálam viszont ez máshogy megy. Mindíg csak egy szinttel lejebb tudok leásni magamban ahhoz képest, amilyen szinten magam vagyok. Most csak azt a választ kapom a legmélyebben a miértre, hogy azért, mert elfáradtam. Sajnos a világ és a társadalom amiben élek nem nagyon vevő a pihenésre ... vajon az El Camino télen végigjárható?